Nemrég egy kollégákkal folytatott beszélgetés alkalmával szóba került az Énerő Akadémia, és egyikük azzal állt elő, hogy az énerő fogalma talán sokak szemében valami „misztikus, megfoghatatlan humbugnak” tűnik, nem pedig komoly, és az életminőségünkre erősen kiható, fejleszthető dolognak.
Bevallom, először csalódottságot éreztem, hogy ez talán nem evidens… végül mégiscsak örültem a felvetésnek, hátha igaz, és a tréningekre az önfejlesztésre vágyó célközönség helyett a reménybeli Harry Potter-jelöltek jelentkeznek majd. Így talán itt az ideje, hogy az énerő kerüljön terítékre, derüljön ki végre, hogy eszik vagy isszák, hogy honnan tudhatjuk, hogy rendelkezünk-e vele, honnan „szerezhetünk”, ha nincs elég.
Az énerő fogalma leginkább Erik H. Erikson fejlődéspszichológus nevéhez fűződik. Az általa megalkotott elmélet szerint az ember csecsemőkorától egészen öregkoráig 8 szakaszon megy keresztül, melyek mindegyikének megvan a sajátos kihívása, „krízise”, egyfajta életfeladata. Ezek nem mások, mint lehetőségek a továbbfejlődésre, arra, hogy az egyén újabb és újabb módokon ismerje meg a világot. Ha pedig ezeket a kihívásokat leküzdi, megoldja, akkor egy speciális, az adott szakaszban megszerezhető énerő lesz a jutalma. Ezzel alakul ki, stabilizálódik lényegében az identitás.
Egy példával élve, 2 éves korig a gyermekek a szüleik gondoskodására vannak utalva, és a velük való megfelelő kapcsolódás révén alakulhat ki bennük a bizalom vagy remény, mint az első szakaszban nyerhető énerő. Amennyiben a szülő nem elégíti ki a gyermek szükségleteit, az később a bizalmatlanság, önbizalomhiány, frusztráció kialakulásához vezet. Ha viszont a gyermek ebben az életszakaszban megéli a biztonságos kötődést, akkor megtanul bízni másokban, azaz később a szülein kívüli személyekben is.
Érdemes részletesebben is megismerkedni az elmélettel, itt már csak annyit róla, hogy az egyes életszakaszokban ránk váró különböző kihívások által eltérő énerők nyerhetők:
1. remény (bizalom és optimizmus)
2. akarat (önkontroll és megfelelésérzés)
3. szándék (tervezés és megvalósítás képessége)
4, kompetencia (intellektuális, szociális, fizikai képességekben)
5. hűség (az identitástudat)
6. szeretet (szoros és tartós kapcsolatok létrehozásának képessége)
7. gondoskodás (törődés a családdal, a társadalommal)
8. bölcsesség (beteljesülés, az élettel való megelégedettség érzése és hajlandóság a halállal való szembenézésre).
Az Énerő Akadémia „névadó” fogalma annyiban kapcsolódik az eriksoni elmélethez, hogy mint a reziliencia, azaz a lelki rugalmasság, a megküzdési képesség alapjaként és hajtóerejeként tekintünk rá.
Hogyan nyilvánulhat meg, milyen helyzetekben mutatkozhat meg az énerőnk?
- amikor pl. egy állásinterjún az erősségeinkről kérdeznek és mi emelt fővel tudunk számot adni róluk
- ha egy nyilvános szereplés előtt fel tudjuk idézni a korábbi sikereinket, és azokból tudunk erőt meríteni
- amikor egy üzleti megbeszélés eredménytelenül végződik, és a kudarc érzése helyett meg tudjuk látni a tanulás lehetőségét, mit és hogyan csináljunk legközelebb másként
- minden alkalommal, amikor nyugodt lélekkel tudunk nemet mondani egy kérésre, amit nem akarunk teljesíteni, ahelyett, hogy színlelnénk az együttműködés szándékát
- ha a kapott kritikára mint építő jellegű visszajelzésre tudunk tekinteni ahelyett, hogy összetörnénk
- ha tudunk segítséget kérni, amikor arra szükségünk van, és nem a büszkeségünk feladásaként éljük meg
- amikor az új feladatokra mint kihívásokra tekintünk, nem pedig egy kudarc lehetőségére
- amikor vállaljuk a saját részünk hányadában a felelősséget az életünk történéseiért, és nem a szüleink, a párunk, a szomszédunk viselkedésére, a betarthatatlan szabályokra, a kikerülhetetlen sorsra mutogatunk
- minden egyes alkalommal, amikor az indulatainkat kordában tudjuk tartani, hogy ne romboljuk velük a kapcsolatainkat
- amikor a kitűzött cél felé haladva nem merül fel bennünk az első nehézség kapcsán a feladás gondolata
- de akkor is, amikor belátjuk, hogy egy korábbi cél már többet elvesz, mint amennyit ad, és el tudjuk engedni, hogy egy újabbnak teremtsünk helyet.
Ha a lista túlságosan is idealisztikusnak tűnik, akkor a hiba nem az Ön készülékében van :)
Ugyanis az, hogy épp mennyire vagyunk énerőnk birtokában, számtalan körülményen múlik. Lehet, hogy épp az életünknek egy optimálisabb szakaszában vagyunk, amikor viszonylag kiegyensúlyozottabban működünk, ritkábban kerül a szemünkre a sötét szemüveg, sikeres, hatékony emberként tekintünk magunkra.
Az is lehet, hogy a párkapcsolatunk vagy a karrierünk épp romokban hever, ami eleve aláássa önbecsülésünket, esetlennek, értéktelennek, lúzernek érezzük magunkat.
Ahhoz, hogy az énerőnk egyenletesen magas szintű legyen, tudatosságra és önfejlesztésre van szükség, cserébe egyre stabilabbá és örömtelibbé „varázsolhatjuk” a mindennapokat. Erre pedig akkor is képesek vagyunk, ha nem Harry Potternek születtünk.
Mégis akkor hogy kerül ide a sztori? Egyik kedvenc szerzőm Birtalan Balázs író, költő, aktivista és terapeuta, aki a Sorskönyv nélkül című kötetében – amely az azonos című blogbejegyzéseinek gyűjteménye – fantasztikusan izgalmas, és bárki számára könnyen érthető stílusban írt terapeutaként megélt tapasztalatairól, a pszichológiával kapcsolatos gondolatairól. Egy bejegyzésében a teljes Harry Potter – sorozat alapján írt a főhős fejlődéstörténetéről, az eriksoni fejlődés elmélet 8 szakaszát alapul véve. Konklúziója nem más, mint hogy
a Harry Potter elsöprő sikerének egyik magyarázata, hogy az olvasó a történet minden meseszerűségének dacára saját fejlődésének valós vagy vágyott útjával találkozik a regényben.
A sorozat és az önfejlesztés rajongóinak erősen ajánlott bejegyzés:
https://sorskonyvnelkul.blog.hu/2011/10/28/varazspalcaval_2_resz_bevezeto#more3337018
Részbeni forrás: Birtalan Balázs. Sorskönyv nélkül 911-912. o.
